Az emberi élet soha nem volt teljesen kiszámítható. Változás, veszteség, alkalmazkodás mindig is része volt. Ami ma különösen megterhelő, az nem önmagában a külső körülmény, hanem az, hogy elveszítettük a belső ellenállóképességünkkel való kapcsolatot. Azt a képességet, amely segít talpon maradni, irányt tartani és embernek maradni akkor is, amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretnénk.
A reziliencia nem keménység és nem túlélési póz. Nem azt jelenti, hogy mindent kibírunk, hanem azt, hogy képesek vagyunk alkalmazkodni, visszarendeződni és tanulni a tapasztalatainkból. Ez a képesség testi, idegrendszeri és tudati szinten egyszerre működik és fejleszthető. Az én munkám ennek a rugalmas ellenállóképességnek a megerősítéséről szól. Nem válságkezelésként, hanem életvezetési alapkészségként.
Nem módszereket és nem gyors megoldásokat kínálok. Jelenlétet, tisztánlátást és tapasztalati tanulást azoknak, akik érzik, hogy szeretnének stabilabban jelen lenni az életükben. Nem elmenekülni a nehézségek elől, de nem is megkeményedni bennük.
A szemléletem alapja a buddhista út, nem vallásként, hanem gyakorlati tapasztalatként. Abban hiszek, hogy
A reziliencia nem elmélet. A testben tanuljuk meg, az idegrendszeren keresztül, a figyelem és a jelenlét minőségében.
A velem való munka személyes jelenléten alapuló folyamat. A testtudatosság, az érintés, a mozgás, a légzés és a tudati figyelem nem külön területek, hanem egymást erősítő kapuk ugyanahhoz a célhoz, egy stabilabb, rugalmasabb belső működéshez.
Nem „megjavítalak”, és nem adok kész válaszokat. Kísérlek, miközben újra kapcsolatba kerülsz azokkal a belső erőforrásokkal, amelyek stressz, bizonytalanság vagy élethelyzeti nyomás alatt gyakran hozzáférhetetlenné válnak.
Szellemi kísérő vagyok, nem guru. Melletted állok, nem fölötted. Segítek rendszerezni, tisztábban látni, és megtalálni azt az irányt, amely belülről is tartható.
Az utam nem volt mentes törésektől, veszteségektől és csalódásoktól. Épp ezért nem elméletekről beszélek, hanem megélt tapasztalatról. Nem pozitív gondolkodásra tanítok, hanem arra, hogyan lehet együtt maradni azzal, ami van, akkor is, ha az kényelmetlen, bizonytalan vagy fájdalmas és hogyan lehet ebből felelősen továbblépni. Amit tanítok, azt a saját életemben is gyakorlom. A kitartás, a következetesség és a testtudatosság számomra nem eszköz, hanem alapállás.
A reziliencia nem magányos projekt. Szükség van megtartó terekre, ahol nem kell szerepet játszani, de nem is lehet elbújni. Kisebb közösségekre, ahol a jelenlét, az őszinte beszéd és a tapasztalati tanulás természetes.
Az elvonulások és közösségi alkalmak nem menekülések, hanem megállók. Olyan gyakorlóterek, ahol a test, a tudat és a kapcsolódás egyszerre tanít. Nem kell „spirituálisnak” lenned – elég, ha hajlandó vagy jelen lenni.
Nem mondom meg, hogyan élj. Teret adok, hogy újra meghalld azt a belső hangot, amely mindig is ott szólt, csak gyakran elnyomta a zaj. Ha nem megkeményedni szeretnél, és nem is elmenekülni, hanem rugalmasan jelen lenni az életedben, akkor jó helyen jársz.
Ha érdekelnek spirituális utazásaink
LÁTOGASS EL WEBOLDALUNKRA!