A mai tizenévesek idegrendszere folyamatos terhelés alatt van. Egész nap ülnek, közben állandóan jönnek az ingerek. Iskola, elvárások, telefon, zaj. Nincs igazán leállás.
Ennek nem csak az a jele, hogy fáradtak. Hanem az, hogy szétesik a figyelmük, nehezen koncentrálnak, hamar feszültté válnak, és nem igazán tudják, mit kezdjenek azzal, ami bennük történik.
Sokszor nem is lusták. Hanem egyszerűen túl vannak terhelve fejben is, testben is.
Edzés időpontok:
Hétfő | Kedd | Csütörtök | Péntek: 17:00-18:30
Ez nem „test vagy lélek” kérdés. Ez egyszerre történik.
Klikkelj a részletekért!
A mozgás, ami helyreteszi az alapokat
A legtöbb fiatal egész nap ül. Közben folyamatosan jönnek az ingerek, nincs valódi levezetés. A nap végére nem csak elfáradnak, hanem túl is telítődnek.
Az atlétikus alapok nálunk nem a versenyzésről szólnak, hanem arról, hogy ez a feszültség ki tudjon menni a testből.
Futás, ugrás, dinamika, akrobatika — de nem össze-vissza. Felépített mozgás, ami összehangolja a testet és az idegrendszert.
Hanem az, hogy ami egész nap gyűlt benne, az lemenjen róla — és utána jelen tudjon lenni.
Hanem az, hogy ami egész nap gyűlt benne, az lemenjen róla — és utána jelen tudjon lenni.
A legtöbb gyerek már nem attól fáradt, hogy sokat csinál. Hanem attól, hogy nem tud leállni.
A figyelem ugrál, a test feszült, a fej tele van. Itt nem tovább pörgetjük. Hanem megtanítjuk megállni.
A Csi Kung lassú, koncentrált mozdulatai segítenek kilépni ebből az állandó belső zajból. A mozgás egyszerű, de figyelmet kér — és ettől a gyerek elkezd újra „egyben lenni”.
Erre épülnek a tibeti jóga gyakorlatai. Itt már nem csak lelassul, hanem elkezdi érezni, hol van a saját közepe. Mi az, amihez vissza tud térni akkor is, amikor körülötte minden változik.
A KenJo ezt viszi tovább. A bot azonnal visszajelzést ad: ha a figyelem szétesik, a mozdulat is szétesik. Nincs találgatás. A gyerek megtapasztalja, mit jelent valóban jelen lenni.
A TsaLung pedig megadja azt, amit a legtöbben soha nem tanulnak meg: hogyan tudja saját magát megállítani egy feszült helyzetben. Nem kívülről, hanem belülről.
Nem külön gyakorlatok ezek. Hanem egy folyamat, ahol a gyerek megtanulja: hogyan lassítson le, hogyan találja meg a középpontját, és hogyan maradjon egyben akkor is, amikor nyomás van.
Az edzés addig tart, amíg egyedül vagy. A játék ott kezdődik, amikor mások is benne vannak. Tempó van, változás van, és nincs idő gondolkodni azon, mit kellene csinálni.
Ilyenkor az jön elő, ami valóban működik.
Nem az számít, ki nyer. Az számít, hogy mi történik a gyerekben, amikor felgyorsulnak az események. Amikor hibázik. Amikor nem úgy alakul, ahogy eltervezte. Itt derül ki, hogy elveszíti magát egy helyzetben, vagy képes benne maradni.
A játékok közben megtanulja, hogyan maradjon nyugodt akkor is, amikor minden pörög körülötte. Hogyan figyeljen nem csak magára, hanem a többiekre is. És hogyan reagáljon úgy, hogy nem viszi el a feszültség, hanem kézben tudja tartani.
Ez nem elmagyarázva történik, hanem megtapasztalva. És ez a különbség.
Itt válik az edzésből valami használhatóvá. Nem a pályán marad, hanem átkerül a hétköznapokba — egy dolgozatnál, egy konfliktusban, vagy bármilyen helyzetben, ahol eddig szétesett.
Sokszor egy jó élmény addig tart, amíg tart. Kilépsz az ajtón, és pár perccel később már vissza is áll minden a régibe. Itt nem ezt hagyjuk.
Minden edzés végén van egy pont, ahol megállunk. Nem azért, hogy elemezzünk, hanem hogy észrevegyük, mi történt. Ki miben volt ma benne. Hol volt nehéz. Hol lépett át valamin. Ettől az egész nem szétesik, hanem összeáll.
A gyerek nem csak átél valamit, hanem elkezdi érteni is. Nem sodródik tovább, hanem visz magával valamit abból, ami itt történt.
És ez az, ami hazamegy vele. Nem külön gyakorlatként, hanem úgy, ahogy reagál egy helyzetben. Ahogy beszél. Ahogy jelen van.
Ez az a pont, ahol az edzés nem ér véget, hanem elkezd működni a mindennapokban.
A ReCore nem egy újabb sportág.
Nem azért van, hogy kiváltsa azt, amit a gyerek már csinál. Hanem hogy rendbe tegye azt, amire minden mozgás épül.
Mert lehet valaki gyors vagy erős, ha közben szétesik a mozgása, elfárad a figyelme, vagy nem tudja kezelni a feszültséget egy helyzetben. Itt ezekkel kezdünk.
Ha a gyerek már sportol, akkor nem elveszünk az idejéből, hanem hozzáadunk. A mozgása összeszedettebb lesz, stabilabb alapokra kerül, és jobban tud jelen lenni edzésen és versenyhelyzetben is.
Ha még nem sportol, akkor innen indul. Nem beleugrik valamibe, hanem felépít egy olyan alapot, amire később bármit rá tud tenni.
Ezért a ReCore nem helyettesít egy sportot. Hanem megalapozza azt.
A legtöbb különóra valamit fejleszt. Itt nem ez a kérdés. Hanem az, hogy a gyermek mit kezd magával akkor, amikor nem könnyű. Amikor feszültség van benne, amikor nem sikerül valami, vagy amikor elveszíti a figyelmét.
A ReCore-ban nem csak mozog. Megtanulja észrevenni, mi történik benne, és azt is, hogy ezzel mit tud kezdeni. Ettől kezd el változni az, ahogyan jelen van — nem csak az edzésen, hanem a hétköznapokban is.
Itt nincs összehasonlítás. Nem az számít, ki jobb a másiknál, hanem az, hogy a gyermek egyre stabilabban tud-e jelen lenni saját magában. Ez nem egyik napról a másikra történik, hanem lépésről lépésre, a saját tempójában.
Nem tudod helyette megoldani az életét. De adhatsz neki egy alapot, amivel ő már képes lesz rá.
A ReCore edzéseken egy folyamatos, egymásra épülő fejlődési folyamatban vesznek részt a fiatalok, éppen ezért nem alkalmi jegyekkel, hanem havi tagdíjas rendszerrel dolgozunk – hasonlóan a sportegyesületekhez.
A tagdíjat minden hónap 10-ig szíveskedjetek átutalni az alábbi számlaszámra:
Számlaszám:
10410400-00000100-57443673
Kedvezményezett:
Sárdi Attila András
A közlemény rovatba kérjük írd be:
Gyermek neve

Az órák helyszíne: Atlétika pálya | Kaposvár, Arany János utca 97.
Itt tudsz jelentkezni az edzésekre! Ehhez töltsd ki űrlapunkat és küldd el nekem!
Sokan kérdezik, hogyan fér össze az atlétika és a buddhizmus. Kívülről két teljesen külön világ: az egyik mozgás, teljesítmény és eredmény, a másik figyelem, csend és befelé fordulás. A gyakorlatban mégis ugyanoda vezetnek. Ahhoz a ponthoz, ahol a test nem esik szét, és a figyelem nem sodródik el.
Az elmúlt években gyerekekkel dolgoztam edzésen, versenyhelyzetben és hétköznapi szituációkban. Újra és újra ugyanazt láttam: nem az a kérdés, hogy valaki mennyire tehetséges vagy erős, hanem az, hogy egyben tud-e maradni, amikor helyzet van. Amikor feszültség keletkezik, amikor hibázik, amikor nem úgy alakul valami, ahogy szeretné. Ez nem csak a pályán jelenik meg, hanem az iskolában, a kapcsolataiban, és abban is, ahogyan saját magához viszonyul.
A ReCore ebből a tapasztalatból épül. Nem választom szét a mozgást és a figyelmet, és nem külön „fejlesztjük” a testet és a belső működést. Egyben dolgozunk vele. A mozgás segít kiengedni azt, ami felgyűlt. A megállás teret ad arra, hogy észrevegyük, mi történik. A gyakorlás pedig abba az irányba visz, hogy a gyerek egyre inkább képes legyen egyben maradni akkor is, amikor nem könnyű.
Amit itt csinálunk, az nem elmélet. Működik edzés közben, működik valódi helyzetekben, és működik a hétköznapokban is. Nem kell külön elővenni vagy alkalmazni, mert fokozatosan beépül. Ott van, amikor szükség van rá — anélkül, hogy külön gondolni kellene rá.
Ez az a szemlélet, amire a ReCore épül.